Azt hiszem, minden fotóművész arról ábrándozik, hogy megalkossa a tökéletes képet, melyben meg tud valami lényegit ragadni egy produkció összetettségéből. Mi, nézők, kutatók pedig gyakran elgondolkodunk, vajon milyen lehetett az az előadás, mely mindössze egy rajzon, egy 120 éves fotográfián, egy kimerevített mozdulatban maradt ránk? Fura, de így van: ma hiába áll mindenféle technikai kütyü rendelkezésünkre, hogy rögzítsünk egy performanszot, a képek ereje nem múlik. Valami olyat tudnak a fotósok, amit egyetlen HD-minőségű szuperfelvevő sem...

Műfajelméleti kérdésekbe most nem mennék bele, csak megosztottam azokat a gondolatokat, melyek többek közt Bertil Nilsson képei kapcsán is fölmerülnek bennem.

Sokat nem szeretnék a képekhez fűzni: önmagukért beszélnek. Itt csak néhányat emeltem ki, de ezen a linken, ill. Nilsson hivatalos honlapján többet is találtok.

ENJOY!

Keresgéltem erre, keresgéltem arra a neten, és mire leltem? A fenti videóra. Mivel 1996-ban (kb. 13 évesen) még leginkább színházi díszletek között tébláboltam, kimaradtak az életemből a cirkuszi események, köztük az I. Budapesti Nemzetközi Cirkuszfesztivál is, pedig mérföldkövet jelentett, ha belegondolunk, hogy hasonlú volumenű rendezvényeket eddig kissé gazdagabb országok szerveztek (Monte Carlo, Németország, Franciország). Itt voltunk mi, a rendszerváltás után, alig-alig támogatott cirkuszművészetünkkel - és mégis sikerült, többek közt Kristóf István és Eduardo Murillo lelkesedésének, munkájának köszönhetően. A sorozat nem szakadt meg, azóta is újból és újból sikerült a fesztivált megrendeznünk. A következő fesztivál 2014-ben lesz.

Az alábbi videókhoz nem fűznék hozzá sokat: élvezzétek!

Apollinaire Kötéltáncosok (Saltimbanques) c. versét Louis Bessiéres zenésítette meg. Aki egy kis párizsi romantikára vágyik, hallgassa meg Yves Montand előadásában; aki a kórusművekért rajong, annak az Erkel Ferenc Vegyeskar klipjét ajánlom. Íme a vers magyarul, Radnóti Miklós fordításában, lejjebb pedig a videók.

Kötéltáncosok

        Louis Dumurnek 

Kertek alatt a síkon át
Templomtalan faluk porát
Fölverve rokkant csárdák mellett
Komédiások menetelnek

Elől a gyermekek sora
A többi mélán lép tova
A távoli gyümölcsfa retteg
Előre már ha integetnek

Cókmókjuk szögletes s kerek
Dobok aranyló kerekek
Bölcs állat a majom s a medve
Garast koldulgat lépegetve

Gondoltam, Valentin-napon valami különleges, e naphoz illő témával rukkolok elő még akkor is, ha sokan nem jó szemmel nézik ezt az "idegenből kölcsönzött" ünnepet. Az alábbi poszt aktualitást nyerhet azáltal is, hogy a legtöbben ilyenkor kezdenek bele a nyári lagzi szervezésébe (ezért a február az esküvő-kiállítások ideje). Előbb-utóbb tehát sort kerítettem volna erre a cikkre. Mindenesetre az biztos, hogy valószínűleg (ha nem is Magyarországon) ezen a napon megugrik a lánykérések száma.

Milyen is lehetett egy artista-esküvő?

Kezdjük egy rövid hírrel az 1941. október 15-én megjelent Magyar Artisták Lapjából, mely a Katona-dinasztia egyik sarjának, Katona Elzának az esküvőjéről tudósít.

A fiatal pár tehát nem elefántháton, sátorban esküdött, nem hozta idomított kutya a jegygyűrűket, és nem volt szakállas a koszorúslány.

De ha mi mégis ilyen menyegzőről álmodozunk, egyáltalán nem megvalósíthatatlan a dolog. Különösen nem külföldön, ahol egyre több rendezvényszervező és dekorációs cég kínál "cirkuszi csomagot".

A dolog attól függ, mennyire vagyunk bátrak. A szemérmetesebbek néhány jelmez és díszletelem segítségével már egy fotózás erejéig is artistapárrá válhatnak, vagy korlátozhatják a dolgot néhány hangsúlyos és vicces kiegészítőre a kerti partyin.

A dolog ez esetben nem nagy ördöngösség: sok lufi, színes édességek, popcorn és vattacukor, vidám árnyalatú textilek, stb. Néhány cég komplett szetteket kínál retro kukoricapattogtatóval, mutatványosbódékkal. De akár mi magunk is nekiláthatunk a kellékek gyártásának, végül is az eredmény a sok apró, látványos részleten múlik, és ezekhez rengeteg ötletet lophatunk az internetről. Meghívókhoz, ültetőkártyákhoz például számos sablont, betűkészletet, vintázs képet találunk. Íme egy példa egy igazi "handmade" lagzihoz. 

A bevállalósabbak azonban nagyban is gondolkodhatnak, igazi cirkuszsátor bérlése itthon is megoldható, és artistákat is szép számban találunk, legyen szó tűzzsonglőrökről, bohócokról, vagy akrobatákról. Fantáziánknak csak a pénz szabhat határt. Bevallom, magam is ilyesmi lakodalomról ábrándozom. Az alábbi oldalonegy ilyen igazi sátras menyegzőre találtam. Érdemes végigböngészni!

Ja, és mindenkinek boldog Valentin-napot!

Éljen a szerelem!

Közeleg a Valentin-nap, mi mással is várhatnánk, mint egy igazi szerelmes sztorival. Dittmár Roland és párja, Németh Ágnes immár 13 éve szórakoztatja komikus duójával a nagyérdeműt. Less bele mindennapjaikba a Fókusz riportjának segítségével, és ha élőben is megnéznéd őket, vidd el párodat egy cirkuszi randira!

(Érdemes páros randit tervezni, mert csütörtökönként 50 %-os jegyakció van min. 3 fő esetén. További részletek: http://www.fnc.hu/index.php/hirek/item/71-szuper-csutortok)

Valószínűleg sokan elgondolkodtak már, kiből és hogyan lesz artista, milyenek a hétköznapjai, ő is szereti-e a bablevest.

Nos, a február a farsangi mulatságok és a szalagavató bálok szezonja - utóbbiból az artistanövendékek sem maradnak ki.  Hiszen ők is járnak iskolába, gimnáziumba, és előbb-utóbb elérkezik az érettségi éve is.

Az osztály felsorakozott - akár a többi gimnáziumban

A Nádas Ferenc Gimnázium február 9-én tartotta szalagavatóját a Magyar Táncművészeti Főiskola színháztermében, ahol egyszerre tűzték fel a szalagot az artista- és balettnövendékek mellére. (A diákok évtizedek óta vegyes osztályokba járnak, azaz a legtöbb közismereti órájuk közös.) Az eseményt nem érdemes kihagyni: a hagyományoknak megfelelően az ünnepi műsorban tánc- és artistaprodukciókat is bemutatnak, ill. szokás, hogy a 11. osztály tanulói paródiát készítenek az érettségizőkről - ez általában az est egyiklegsikeresebb része. Aztán a többi a koreográfia szerint: felvonulás - ahol gyönyörködhetünk a szebbnél szebb művészpalántákban -, meghatódás, fotózkodás, tánc és after party hajnalig.       

Szalagavató: viszontláthatod őket a porondon!

Február 8-án született Jules Verne, azaz, ahogy hazánk fiaiban (és lányaiban) él, Verne Gyula.

Ha valakit nem riasztottak el a hosszas földrajzi leírások - esetleg épp ezeket élvezte -, akkor biztosan átrágta magát gyermekkorában néhány Verne-köteten, de legalábbis egy-két filmfeldolgozást látott már. Nekem máig a polcról figyel egy megörökölt Verne-sorozat, a szebbik kiadásból.

Hogy hogy jön Verne a cirkuszhoz?

Egyrészt írt egy remek kis kalandregényt Cirkuszkocsival a sarkvidéken át (1890) címmel, mely talán nem annyira híres, mint a Nemo kapitány, vagy a Grand kapitány gyermekei, viszont annál olvasmányosabb, kellemes humorral átitatva, és persze rengeteg kalandos fordulattal megspékelve.

"Cascabelné született Cornélia Vadarasse, a telivér provence-i, a páratlan jósnő, a delejezők királynője, a nemének minden ékességével s a családanya minden erényével joggal büszkélkedő hölgy volt a győztese annak a női viadalnak, melyre Chicago "a világ legjobb atlétanőit hívta meg" - César Cascabel rendszerint e szavakkal mutatta be életének társát. Húsz évvel ezelőtt vette feleségül New Yorkban. Hogy megkérdezte-e az édesapját, mit szól ehhez a házassághoz? Bizony nem! Először is azért nem, mert ahogy hallotta, az apja sem kérdezte meg a nagyapját, másodszor meg azért nem, mert a derék férfiú már nem volt az élők sorában. Egész egyszerűen összeházasodtak mindazon előzetes ceremónia nélkül, melyek a vén Európában olyan kellemetlenül késleltetik két egymás számára teremtett fiatal egybekelését." 

>>> Olvasd tovább online!

Azonban még kevésbé ismert tény, hogy Verne-nek sokkal több kapcsolata volt a cirkusszal, mint ahogy azt gondolnánk, és amiről egyébként a regény sokat árulkodik, hiszen pontos leírást ad az artisták mindennapi életéről, a korszak híres cirkuszi alakjairól.

A regény főhőse, César Cascabel valóban élt, és a Cirque Rancy társulatával többször is ellátogatott Amiens-be, ahol Verne haláláig élt. Sőt, 1889-ben Amiens városának tanácsosaként ő avatta fel az új, kőből épült cirkuszt, amely az akkori legkorszerűbb színpadtechnikával volt felszerelve, ráadásul nem a fővárosban épült, ami akkoriban nem volt túl gyakori. A különleges épület hamar az európai cirkuszművészet egyik központjává vált. Még Fellini filmjeiben is többször felbukkant.

A cirkusz ma is áll, és Verne nevét viseli (Cirque Jules Verne). A gyönyörű épületről számos fotót találsz a képre kattintva.

Olvass Verne regényéről még többet a cirkusziakrobatika.hu-n!

A Cirque du Soleil nem először járt Magyarországon, és ha tehettem, megnéztem őket, sőt, Bécsbe is kizarándokoltam a kedvükért. Ám ősszel csalódottan pillantottam meg a plakátjaikat: nem valamelyik régebbi, befutott darabbal jönnek, mint pl. tavaly az Alegría-val, hanem az Immortal-t hozzák el nekünk.

Félreértés ne essék, semmi bajom Jacko-val, sőt, Neverland egykori urához valóban közel áll a Soleil álomvilága. Szóval támogattam az ötletet (mintha a szavam bármit is számítana ez ügyben), legyen Soleil-produkció, hajrá! Ugyanakkor a trailer-ekből, werkfilmekből sejtettem azt, amit később néhány is megerősített, azaz az igazi cirkuszi számok háttérbe szorultak a táncosok és a filmvetítések mellett. "A Cirque du Soleil a ruhatárosait küldte Budapestre", "a jó kétórás előadás nyomokban Cirque du Soleil-t is tartalmazott" - olvasható egy indexes kritikában.

Engem a jegyárak végleg elriasztottak a megtekintésétől, sebaj. Ketten biztosan jól jártak, legalábbis anyagilag: a Soleil és a Jackson-család.

A beszámolókra azért kíváncsi vagyok, ha valaki ott volt, ossza meg tapasztalatait velünk.

Ja, amúgy ilyen cukimuki kulcstartókat is lehetett venni.

Az előadásról itt olvashatsz többet.

A produkció hivatalos oldala: http://www.cirquedusoleil.com/en/shows/michael-jackson-tour/default.aspx  

A sok művészeti-politikai botrány között akadt egy lélegzetvételnyi idő, amit a Heti Válasz kihasznált, és a Fővárosi Nagycirkusz nemzeti intézménnyé válásának apropójából 4 oldalas cikket szentelt a magyar cirkuszművészetnek. 

Laky Zoltán cikke izgalmasra és színesre sikeredett: nem csak a jelen fontos eseményeiről esik szó, hanem a cirkuszművészetet érintő egyéb kérdésekről is: az újcirkuszról, a cirkusz szocializációs erejéről, dinasztiákról, állatvédőkről. Még egy kis cirkuszi szótárt, és egy tömör összehasonlító-táblázatot is találunk a hagyományos és a kortárs cirkusz jellemzőiről.

Természetesen én is nyilatkozom. :) 

Laki Zoltán: Van másik! - Megújuló cirkuszművészet

Heti Válasz, 2013. február 7.

57-60. oldal